Zabkása

A zabkása nekem nagyon nagy kedvencem. IR-előtt soha nem ettem, nem volt szimpatikus és tudtam, hogy sokan nem szeretik. Amikor diétázni kezdtem, nagy kihívást jelentett a reggeli, mivel előtte sokkal később szoktam csak enni. Különösen gondban voltam azzal, hogy megegyem a teljes kiőrlésű kenyérből az adott mennyiséget, kiegészítve a zöldséggel, fehérjével. Annak érdekében, hogy ne adjam fel már az elején, úgy gondoltam, hogy picit csalok és többnyire zabkását ettem, a zöldség adagot pedig igyekeztem a nap hátralevő részében pótolni.  Gondoltam, jobb valamit félig jól csinálni, mint sehogy.

Nekem 25 g a reggeli ch adagom, így 40 gramm zabkorpát főztem meg 150 ml kókusztejben pici édesítővel és vaníliával. Simán magában vagy fahéjjal, kakaóval megszórva, túróval dúsítva szoktam reggelire fogyasztani.

Ahogy hozzászoktam a napi 5-6 étkezéshez és az új alapanyagokhoz, ízekhez, úgy ráálltam a rendes reggelire, ami most már a legtöbb esetben tartalmaz zöldséget, fehérjét és teljes kiőrlésű pékárut (néha-néha azért van kivétel). Időközben viszont megszerettem a zabkását, így azóta is gyakran eszem, hol tízóraira, hol uzsonnára vagy épp vacsorára. Mivel a reggeli kivételével az összes többi étkezés tartalmazhat gyors felszívódású ch-t, így tulajdonképpen a végtelenségig variálhatjuk.

Szoktam készíteni chia, len és szezám maggal, mandulával, mogyoróval, gyümölcsökkel, túróval, zabpehellyel, csokival...

Nagyon laktató, hosszú időre eltelít, nem kell belőle sokat enni, így azoknak is ajánlom, akik a dietetikus által meghatározott mennyiségű ch-t nem vagy csak nehezen tudják megenni.